Kárpátalján jártunk

2015-11-04

Az október 23-ai hétvégén gyülekezetünk egy férfiakból álló csoportja újra ellátogatott Kárpátaljára, Zápszonyba, hogy az ottani partner-gyülekezet építkezését segítse, és anyagi támogatást vigyen az ott élő magyaroknak.

A nyári időszak sokak életét megkönnyítette vidéken, hiszen a háztáji gazdálkodásnak hála, volt mit enni, és jó néhány férfi - akiket nem soroztak be - idénymunkát tudott vállalni Magyarországon, vagy másutt Európában. A közelgő tél viszont újra felszínre hozza a problémákat, amik az ukrán-orosz háború miatt minden Ukrajnában élőt érintenek, miszerint alig van munka, a fizetések igen keveset érnek (a legjobban keresők fizetése átszámítva 40.000 Ft, de az ilyen munka igazán ritka) hiány lép fel sok termék esetében, és a közüzemi árak folyamatosan emelkednek. A fűtésszezon közeledte kétségbe ejti a családokat, hiszen a korábban államilag mesterségesen alacsonyan tartott gázárak miatt sokszor még falun is csak gázzal fűtenek, pénzük pedig nincs arra, hogy a fűtési rendszert megváltoztassák. Máskülönben a tűzifa ára azonos az itthonival.
Az építkezéssel kapcsolatos anyaghiányra pedig az a jellemző, hogy egy egyszerű gipszkartonozáshoz vagy villanyszereléshez is be kell járni a szomszédos településeket, hogy legalább egyfajta alapanyagot sikerüljön keríteni. Ez jelentősen lelassítja a munkát. A munkavédelmi vagy biztonságtechnikai körülményekről pedig jobb nem beszélni. Ennek ellenére hatékonyan tudtunk dolgozni, és eredményes munkát végezhettünk.
A Baptista Szeretetszolgálat jóvoltából sok tartós alapélelmiszerhez jutottak a helyiek, és ruhából is több van, mint elég, úgyhogy ezúttal másfajta szükségeket próbáltunk kielégíteni. A helyi lelkipásztorral úgy döntöttünk, hogy segítünk létrehozni egy "házi patikát", amiben minden olyan gyógyszert biztosítunk, amire szükség lehet egy átlagos háztartásban. Ukrajnában ez is igen drága, és nehéz is hozzájutni, így különösen felértékelődött ennek a felajánlásnak a jelentősége. Gyülekezetünk összefogásával végül közel százezer forint értékű csomaggal indultunk útnak, amiben lázmérő, kötszer, fertőtlenítő, higiénés termékek, vitaminok, láz és fájdalomcsillapítók, és minden egyéb olyan termék szerepelt, ami nem vényköteles. Bár mindent legálisan szereztünk és vittünk, mégis szükségünk volt Isten jóindulatára a határon, hiszen ez már olyan mennyiségű gyógyszer volt, ami miatt visszafordíthattak volna a vámról. Ezen felül pedig 130.000 forint adományt is ott tudtunk hagyni, amit az élelmiszerbank feltöltésére, vagy tüzelővásárlásra, építőanyagra fordíthatnak majd az igények figyelembevételével.
Minden egyes ilyen út rádöbbent minket arra, hogy milyen sok mindenünk van, és mekkora kegyelem az Úr Jézustól, hogy békében, biztonságban, lehetőségekben és reményteljes jövőben élhetünk. Nekik ez mind hiányzik, és nem tehetnek róla. Csak pár száz kilométerrel odébb születtek, mint mi. De odaküld minket Krisztus, hogy érezzék, nincsenek egyedül, honfitársaink, barátaink, testvéreink ők, és nem felejtkezünk el róluk! És örülünk, hogy adhatunk, hiszen Pál apostol is emlékeztet rá: "Ki tesz Téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál?" (Korinthusiakhoz írt első levél 4:7)"